
Gyermekem szeparációs szorongása különböző kirohanásokat eredményez nálam. Ez az egyik.
Imádom, hogy mindennek neve van manapság. A "meghülyült a gyerek, cseréljük le" például korszerűen szeparációs stressz néven fut. Jah, hogy ettől még rohadtul nem viseljük jobban?....
Hozzuk a nagykönyvet ebben a figurában, mert az okosok szerint mindez 8 hónapos kor körülre tehető. Nálunk azért 8 és fél, mert eddíg az volt a nagy dilemma, hogy 1.nő a fog, 2.szorít a pelenka, 3.szétunom magam a bőség zavarában és sorolhatnám.
Az elején hu, de vicces, bohóckodjunk. Aztán, bár késő van, hu, de vicces, kenjünk kiflit. Aztán hajnal 1-kor tépjük apa haját, miközben az egész lábunkat bokáig a torkába dugjuk. Na, itt kezd a "vicces" szó el is maradozni.....következik a kenjünk banánt éjszaka.


Cuki, cuki, de mostmár qva fáradt vagyok!
Sajnos megoldás erre még nem fogalmazódott meg senkiben. A gyerek nem akar egyedül lenni és ha végre bemegyek a visításra, hát mászik a fény felé, mint egy bogár. Áthozzuk. Ez megy egy ideje.:-(
Állítólag 2-3 hónap és vége(m)

Viszont ma kiderült, hogy nagy La Fontaine mese fogyasztó. Egyelőre csak a szó szoros értelmében.Megyek főzni.
csumi






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése