Helyzetjelentés

Ma délelőtt 10 órára a MÁV kórházba mentem kis puttonyommal, hogy bemutassam a beutalót, ami feljogosít arra, hogy még egy beutalót kérjek. Zalánkám hosszan, konkrétan 1 órán át tűrt kint is, bent is, fent is, lent is, de fel lettünk világosítva, hogy bár én 10.30-ra jöttem, a 9.30-as sincs még bent........

Mire behívtak Zalán beputtonyozva hőzöngött már korgó gyomor, álmos szem, miegymás. A dolog kb. így zajlott erősen finomított változatban:

Én: -Beutalóért jöttem, itt vannak a leleteim és az eddígi eredmények.
Banya: -Hát nem így megy ám, nem vagyok én íródeák!
Én: -Jó, de sajnos meg kell futni ezeket a köröket, mert ez a szabály.
Banya: -De meg kell tapogatnom.
Én: -De ne tapogassál, mert csak a vesém a lényeg.
Banya: (Még mindíg nem íródeák)
Én: -De rajtam van a gyerek, nem vetkőzöm, csak a vese CT beutaló kell, ott a papíron!
Banya: -Minősíthetetlen a viselkedése!

Még némi megjegyzést tettem a tempóra - azt hiszem a szarakodás szót használtam - és eloroztam a cuccom, már-már erővel! Aztán a Jóég tudja hogyan, de gyalog jöttem haza. Zalika nagyot aludt közben:-)

A vesém köszöni jól van, a CT-s néni még picit várhat. Most nem tudom mi jön, de amúgy is a következő állapot felé haladok, íme:


Eddíg én vagyok csak a gyenge láncszem. A fiúk még bírják!!

Gyereknap Emődiéknél

Péntek este apa és Zalán kifundálta, hogy a hétvégi program bizony sűrű lesz. Olyan sűrű, hogy igyekszem dióhéjban leírni.




A szombati nap Zsuzsivonatozás jegyében telt, mert a kutyasuli ott tervezte az előgyereknapi bemutatózást.Itt Gínó a vonaton.

Már az új hajtkában feszítünk, amit szombat 10-kor szereztünk be, hogy a vándor mehessen tovább. 2 percel az indulás előtt be is estünk. Zalán pózolt egyett, majd elaludt, a telefon is lemerült, így erről a kalandról nem lettek képek. Jöttünk, láttunk, győztünk, visszafele a vonat tele volt kutyákkal. Énekeltünk régi úttörő és népdalokat, majd hazajöttünk pihenni. Kár, hogy nem volt túl szép idő.

Mára a torkom megfájdult hál'Istennek, de ez nem szegte kedvünket. Bolt, alvás, majd irány nagymama, aki főzött helyettem, mert én úgy döntöttem, így kurvulok gyerek nap alkalmából.

Zalán odafele már az órámat ette, de még 3 nagy grízgaluska is lecsúszott mellé.

Dédimama összehozott egy családi fotót is, míg mama skypeolt az amerikai nagybácsival :-D

Ezt a fotót még megismételjük hátha a legközelebbi jobban sikerül.

Az állatkertbe abban a reményben indultunk el, hogy talán megússzuk az esőt. Lelövöm a végét: megúsztuk! Ja, T. Andi fodrásznéninek: Jó színű a hajam, mi? :-D

A képeket össze-vissza töltöttem fel, mert vegyesen jöttek elő a telefonokból és a kronológiai sorrend megőrjít.


Erre a képre kéretik ráklikkelni kinagyítás képpen, mert qva édiiiiiiii !!!!!!! :-DDD

Emitt vagányak vagyunk!

Arafat néz valamit nagyon, de lényegtelen hol állunk, mert többnyire a korlátot nézte. A makik és a madarak voltak most favoritok, elefánt hijján most a zsiráfot nem vettük észre csak. Ja, és a puputeve sem nagyon jutott el a tudatig szemmel láthatóan.




Ja, igen! A kis disznók NAGYON tetszettek! :-D

A vidámparkban is tettünk egy röpke sétát. 3 perc erejéig 800 Ft-ért be is ültünk ebbe a balfasz libába, amit Tibi apa szerint én jobban élveztem, mint az összes 3 éves összesen. Nagyon nyomta neki, majd kiestünk, Zaza úgy megijedt, hogy sírni sem tudott és a néni jelezte, hogy vegyem az ölembe, mert ő szemből úgy látja, hogy baromi rossz reklám vagyunk a várakozó gyerekek előtt. Gágogott meg recsegett menet közben, szóval nekem is topon volt az adrenalin! Mögöttünk látszik, hogy még bukkanón is ment! Jéééééézus!


Zazát lefotóztam nappal szemben a hajtkában felülről. És ez még a kacsavonat előtt készült!!!!!


És igen, itt valóban egy macska van a képen!

És igen, ennek az oroszlánnak felül van a talpa. Ez egy vicces állatkert!

Néhány általam készített kép a fiúkról:

Minek örül apa és Zazz?

Hát a hattyúknak!!!!

Hát ennyi történt ma. Most Zalán alszik, mi meg regenerálódunk. Az én torkom piszkos módon fáj és egy halom mosogatni való figyel a konyhában. Szép ez a nap :-D

Ja, az állatsímogatót csak tisztes távolból néztük, mert a kecskének mintha valami bőrbaja lett volna, ez meg ugye most nem hiányzik a torokfájás mellé :-o

Az erő legyen veletek!

Pár gondolat

A mai nap jól és nyugodtan telt. Zalika óriás méretű húsos palacsintát taszajtott le ebédre és még mindíg úgy néz ki tőle ülve, mint egy Budha. Remélem lassan lejjebb kerül, már csak az éjszaka miatt is.
Gínó széttépett egy rózsát és a szirmok úgy hevertek körülötte, mint valami romantikus filmben.

Ezt le kellett fotózni olyan cuki volt :-)

Zaza így lett száműzve a földre a tegnapi kaszkadőr ugrás után. 3 óra után SEMMI nyoma nem maradt a balesetnek. Az eseményt a következőképpen rekonstruáltuk:

Zalika négykézláb erősen rugózik, majd előre vetődik egyett. (Sajnos még nem vette észre, hogy mászni is lehet)Na ez a vetődés az éjjeli szekrényem alsó fiókjánál ért véget :-(

Ma nagymamához is beugrottunk, mert gondoltuk alvás közben ne süssön a nap mereven a képünkbe és amúgy is ott kicsit meg lehet pihenni séta közben. A lányok is kedvesek és a zokni sem kötelező. Az üzlet előtt volt egy néni, akit jó, hogy nem láttunk fodrászolás előtt, mert utána is elég ijesztő volt és megkaptam az első orrfelhúzós megjegyzést a hajtkára tőle.

Így néz ki egy gyerek, aki hordozás közben szenved a kezdődő csípőficamtól......

Andika hiába figyelmeztettél, egyszer úgyis megkócolok valakit!!!

HAJTKA KLIKK IDE INFÓÉRT!


Legközelebb gyereknap után jövök. Csapunk egy ismétlő kört az elefántoknál :-D

Arisztotelész és szösszenet

Ma még dél sincs, de annyi minden történt, hogy let's call it a day. Arisztotelész (apa szerint inkább Galilei vagy Kolombusz) felfedezte, hogy az ágy bizony egyáltalán nem gömbölyű, pedíg erre csak kb 3 másodperce volt :-(

A csúnya nagy bibis szájat csak apa tudta mosolyra fakasztani, így.

Egy nagy jégkrémes dobozt nyalogattunk hosszan, hogy ne fájjon a vérző, dagi bibi és utána apa megengedte, hogy belemarkolásszunk a hideg jégkrémbe és ez nagyon vicces volt. Ettünk is belőle!

Sajna a szánk most egy picit csókosabb, mint szokott, de majd a hinta elmulasztja, hacsak abból is ki nem ejt a hülye anyám.....




Újabban Zalán nagy felfedező és akkor most tényleg legyen Kolumbusz, mert a bazi nagy játszómatraca sosem lehet elég nagy. Ugyan ez sem gömbölyű, de lényegesen alacsonyabb az 5cm-es vastagságával. A parkettán és az ágy alatt sokkal érdekesebb.




Tegnap aranygaluska készült a pesti dióból. (Jobb felső sarok a reklám helye) Ma reggelre látom ám, hogy Tibi apa, rá nem jellemző módon gondosan becsomagolta, mint anya a gyermekét. Ez semmi mással nem fordulhat elő, amiben nincs cukor.
Elégedetten nyugtáztam, hogy feltehetően ízlett neki!


Ma végre felhívtam a dokit a vese CT-vel kapcsolatban. A következő hangzott el:
-Hova akar menni?!
-Vese CT-re.
-Nálunk nincs CT csak ultrahang.
-Ide szól a beutalóm, a doktorúr is itt dolgozik. Miért adta akkor önökhöz?
-Nem tudom.Viszont hallásra.

A házidokim 3 hete megkérdezte, hova akarok menni vese CT-re. Én álmomban sem gondoltam volna, hogy ezek után olyan helyre küld, ahol nincs CT egyáltalán! Legközelebb megkérem küldjön a vidámparkba, ott sincs CT, de sokkal viccesebb.

2. zenebölcsi képekkel :-)

Szerda lévén ismét zenebölcsibe mentünk, az indulás kísértetiesen hasonlított a múlt hetire. Vagyis szakadt az eső. Hál 'Istennek még 10 óra előtt kisütött némi nap, így elindultunk.

Mivel a múltkor nem fotóztam, most gondoltam bepótolom, a kis handy fotóapparatommal felvértezve betoppantunk épp időben.

Ez a piros tölcsér egy egyensúly fejlesztő cucc, amiben vegyes érzelmekkel tekeregnek a gyerekek. Mi is vegyes érzelmekkel tekeregtünk. Minden fordulásnál más van írva a gyerek arcára és ez vicces. Mi pont a "mentenösszeszarommagam"-nál hagytuk abba. Az óra végén aktuális a használata.


Itt éppen a zsipp-zsupp kenderzsupp utolsó mozzanata látható. Ez múltkor is nagy sikert aratott, repetáztunk is. Közkedveltnek nem mondanám, de éppen ezért ránk sűrűbben kerül sor.:-D


Ezek a többiek. A zugcsörgőevő barátunk, bár kicsi, de közel 1 éves, így a pálmát még mindíg mi visszük a legfiatalabb, ámde majdnem a legnagyobb baba szerepében.


Sajna itt éppen nem látható, de a "csigabiga gyere ki" örökzöld alatt a mi fejünkön volt az ominózus csigabiga korona, de a néni piszkosul nem bírta kivárni, míg egy normális kép készül és tette a mellettünk sóvárgó kislány fejére. Aki amúgy gyönyörűen nyomja a csárdást az "így kell járni, úgy kell járni"-ra.

Itt csak egy kis szabadfoglalkozás,

de a nénik hamarosan belecsaptak a lecsóba és pengették ezerrel az "én elmentem a vásárba", makit vettem makk-makk-makk, kitrákotty, miegymást. Báboztunk is picit.

A hangulatot sok tarka Gusta-s lufi emelte magasra. Zalánkám a szép üléséért dícsértet is kapott és csak 2x borult el egész idő alatt.

Ilyen szép, cuki aranyos volt, bár már egyre nyíltabban jelzi, ha ki van a hócipő és menni kéne haza. Azóta is alszik.....


Na milyen volt? Hát nem szupi? 11-re haza is értünk cakkpakk. A hajtkát már meg-meg nézik. A 8. nap kellett volna tovább küldenem, de frankón mindenki lemondta. Szóval azt hiszem marad.

Ennyi mára plusz egy búcsú kép, aminek ismét talán a PITYPANG címet adhatnám.

Ami kimaradt

A tegnapi élménybeszámolóból sajnos kimaradt pár kép, mert kicsit
elkapkodtam a nagyon zűrös fektetési procedúra után. Pótolom az elmaradást pár mondat erejéig.

Emitt látszik, ahogyan az említett puli elől Gínó fejvesztve próbál minél gyorsabban pattogva egy másik dimenzióba diffundálni.






Itt húgom látható, aki, mint látszik magában éli meg azt az eufóriát, amit a jelenlétünk okozott mindenki másnak. Ilyen ez a 19 éves kor!!




Zalánkám az újdonsült Verdás satyiban, ami amúgy 3 éves kortól jó, ami a fejméretet illeti, de ebből is látszik, hogy már beletörődtünk, hogy ez a fej csak nő és nő!
Nagymamával, aki megígérte, hogy kapunk egy bambusz alátétet, mert nagyon bejött, de elfelejtette és egy zsák diót és retket adott helyette.






.....és egy ilyen gyönyörű rugit is! A gyümis kis füzetet nem tudom ki vette, de egyszer csak ott volt és haza is jött velünk. HÁT ENNYI VOLT A MÓKA MÁRA! Most mennem kell a boltba, mert ebből nem élünk meg! :-D

Rokonlátogatás Budapesten

A cím komoly tárgyilagossága csak annak köszönhető, hogy a nagy lelkesedésem alábbhagyott, miután a fél életem ráment a képek feltöltögetésére. VISZONT ezúton köszönöm Andikának az ötletet, hogy hátulról előre és ne fordítva töltögessem fel őket. Időben kaptam ezt a jó tanácsot, mert most ugyan jó nagy sz@rban lennék.................

A mellékelt fotó a készülődés stádiumában készült, mikor Zalán nagy extázisban magára applikálta az "Apa kedvence vagyok" feliratú vásárfia szerzeményét. Itt még nem is sejtette...........................................



8-kor jeleztem az otthoniaknak, hogy 2 óra alatt tervezem az indulást, ami ezek szerint 10-re tehető. Így végül fél 1-kor el is indultunk................

Az utat kb. úgy jellemezhetném, hogy minden jó, ha vége jó. Ezért immár higgadtan mondhatom, hogy a 3 és fél óra alatt Zalán cirka 3 órát töltött rikácsoló üvöltéssel.


Végül elérte, amit akart és kikerült a gyerekülésből, amit magasra tolnék annak, aki feltalálta! A bal oldali képen épp kiskorút veszélyeztetek 130km/h mellett....



Ezen a két képen tisztán látszik, ahogyan Zalánkámnak a Népstadion előtt végre sikerült elaludni. Véletlenül sem Hejőpapi közelében, ami lényegesen hamarabb ment el mellettünk.






Boldogan fogadták az érkezésünket, a kezdeti játékok után az Auchanba mentünk, ahol majdnem hintánk is lett, de azért egy ilyen Verdás sapka nem úszta meg. Gínó egy sípolós hotdogot kapott. Ó JEE!

Az éjszaka jól telt, másnap a Fővárosi Állatkertet lőttük be célpontnak, ahova nyílegyenesen eljutottunk akadálymentesen. Szigorúan hajtkába kötve! Mivel a gyerek érzi nagyon, ezért ahogy betettük a lábunkat elaludt. Ennek annyira a belépő ára után nem nagyon örültünk, de gondoltuk majd csak megébred.














1 óra elteltével valóban felébredt a drága, a hajtkából is kikerült.


Sajnos az elefántot semmilyen szögből sem vette észre. A komodói varánusz is szítta.
A tekik előtt MÉG aludtunk.

Apával már megcsodált néhány dolgot és megtapogattuk a halacskákat is! Az volt az abszolút kedvenc. Horgászosságos véna van ott valahol!:-D



Aztán póz itt, póz ott, lovacskázás a kicsi vizilovon, mert a nagyot nem vette észre a kincsem. Szóval, ha belegondolunk, se viziló, se elefánt, se zsiráf, se fóka, se jegesmedve.....a francnak visznek oda akkora jószágokat, ha a kölykök csak az 5cm-es halakat veszik észre úgyis!


Az arctalan gorillacsaládnak csak 1 tagja volt kedves velünk egy fotó erejéig :-DD










Aztán haza, majd alvás nagybácsinál egy alulszocializált és szexuálisan erősen aberrált puli társaságában. Majd dédimama Iváncsán csúnya, gonosz vérebbel, akitől apa félt és inkább megnézte dédimamival odabent a nagy és vastag fotóalbumot, aki még azokat is megmutogatta, akikről már rég fingja sem volt kicsodák.

Ezekről a szösszenet eseményekről nem fotóztam, mert minek is és van elég gondom - eleve 3 kéz kell és akkor a gyerek még csak fekve evett szóval na!......

A végső búcsú Budafokon - ahol még a kalaptartót is lopják állítólag - zárult a hacaccáré másik dédimamánál.

Sukárul bepózoltak a hátsó kertben. Tibi apu nem tudom épp hol van, de valami barbatrükkel állandóan kikerül a látótérből..

Szóval dédimama, Zalán és Szilárd fojt el egy széles mosolyt a képen.









Nem utolsó a búcsú máglyarakásunk sem, amit Szilárd készítet.(nagybácsi number 2) Megígértem neki, hogy felteszem a blogba, mert egyrészt kedves volt, másrészt nagyon fínom :-P

A tojást a szomszéd bácsi ajánlotta fel hozzá némi unszolás után.
Nagy tányérral fogyott és ezúton is köszönjük mindenkinek!

Még annyi, hogy visszafele az út hasonló élményekben gazdag volt, mint odafele, tehát Zalika cirka ugyan annyit üvöltött, ami sokat javult miután végtelenítettre kapcsolva elkezdtem neki ovis dalokat énekelni. Tudtam, hogy tökön szúrom magam, ha most meg úgy a Metro környékén alszik el, de volt olyan jó fej, hogy egyáltalán nem aludt el.......


Igen.Nagy vonalakban ezek mentek, meg a bárányfelhők. Mindenkinek ezer hála a közreműködésért és kedves kis ajándékokért, szállásért stb.
Megyünk máskor is!!! :-P