Helyzetjelentés

Ma délelőtt 10 órára a MÁV kórházba mentem kis puttonyommal, hogy bemutassam a beutalót, ami feljogosít arra, hogy még egy beutalót kérjek. Zalánkám hosszan, konkrétan 1 órán át tűrt kint is, bent is, fent is, lent is, de fel lettünk világosítva, hogy bár én 10.30-ra jöttem, a 9.30-as sincs még bent........

Mire behívtak Zalán beputtonyozva hőzöngött már korgó gyomor, álmos szem, miegymás. A dolog kb. így zajlott erősen finomított változatban:

Én: -Beutalóért jöttem, itt vannak a leleteim és az eddígi eredmények.
Banya: -Hát nem így megy ám, nem vagyok én íródeák!
Én: -Jó, de sajnos meg kell futni ezeket a köröket, mert ez a szabály.
Banya: -De meg kell tapogatnom.
Én: -De ne tapogassál, mert csak a vesém a lényeg.
Banya: (Még mindíg nem íródeák)
Én: -De rajtam van a gyerek, nem vetkőzöm, csak a vese CT beutaló kell, ott a papíron!
Banya: -Minősíthetetlen a viselkedése!

Még némi megjegyzést tettem a tempóra - azt hiszem a szarakodás szót használtam - és eloroztam a cuccom, már-már erővel! Aztán a Jóég tudja hogyan, de gyalog jöttem haza. Zalika nagyot aludt közben:-)

A vesém köszöni jól van, a CT-s néni még picit várhat. Most nem tudom mi jön, de amúgy is a következő állapot felé haladok, íme:


Eddíg én vagyok csak a gyenge láncszem. A fiúk még bírják!!