Mihály-napi vásár és ami eszembe jut

Annyira nem történik semmi, hogy kis naív módjára begyűjtöm néhány nap eseményeit. Ám mire úgy látom, na, most be van gyűjtve, hát elfelejtem az elejét, ami azt sejteti, hogy talán mégsem volt olyan egyhangú az a pár eltelt nap.

Amúgy az, de mégis mindíg van valami.

Most éppen a Mihály- napi vásár kavarta fel az állóvizet, ami rendre mélyzuhanást produkál a minőség területén, mégis mindíg kimegyünk. A következő dolgok csigáznak fel: vattacukor, kenyérlángos, sajtos-tejfölös lángos, főtt kukorica. Bár ezek nélkül nincs vásár, idén megiscsak a 2. és a 4. lett megkóstolva.

Sajnos Zaza miatt (igazán nem akarom rákenni, de tényleg miatta) rohamtempóval mentünk végig és kutyafuttában vettünk mindenkinek némi apróságot. Tibi aput kivéve sajna, bár a végén ő a "húzzunkhazaminélgyorsabban" vásárfiát kérte igen olcsó kiszerelésben.

Gínó kapott egy kék, sípolós csontot, a tekik egy víztisztító löttyöt, Zalán egy "apa kedvence vagyok" alap, minimum, legalább kis bodyt és a következő nagyüzemi buborék készítő berendezést:

Ez egy ratatata hangot kiadó, színekben pompázó kütyü, ami iszonyat tempóban lövi a buborékokat.

Ilyen buborékok szálldosnak tőle. Nagyon szupi, 3 elemmel és egy kis szappanos tartállyal rendelkezik, amit később tölteni lehet és akkor a buborékok sem lesznek rohadt büdösek. Most nem tudom milyen kemikália van benne, de Made in China!

Zalika nagyon kacag tőle és én is szeretek alá állni, ahogy hullanak le a bubik és olyan dzsesszes fííling:-D

Aztán én kaptam egy pólót, mert 31 éves létemre elég nehezen állok ellent még mindíg az infantilis mintázatú dolgoknak.

Hát de nem édi :-P Lassan már csak ilyenek figyelnek a szekrényemben pedíg tudom, hogy ezen változtatnom kell!

Szóval annyira nem vittük túlzásba idén sem, de nem is az a lényeg. Csak a vásári forgatag hangulata ragad magával évről évre.

Másnap a Spárban folytatódott a gyereknap egy Thomasos labda erejéig. Állatira tetszik a gyereknek a labdázás, igaz egyelőre még hason fekszik és kicsit orrbavágja, amint gurítom, onnan pattan vissza hozzám. A siker fergeteges!!!

Újabban kocsiban közlekedünk! Cipő azért nincs, mert elhagytuk a WC papíroknál és valahol a csirkéknél vettük észre, így végig szambáztam az egész Spárt, hogy meglegyen. Ennek örömére eltettem mind a kettőt.

Szóval, mint látható ülünk, kisebb nagyobb sikerrel. Ezt otthon is gyakoroljuk.

Így:

Borulás jobbra.

Megtámogatás.

Borulás balra.

és íme kuporgás egyedül. Persze nem kínozzuk a gyermeket, de van ingerenciája néha hozzá. Valahogy a matatás könnyebb és jobban megy a rálátás minden tiltott dologra.

Végezetül pár gondolat. Kusz-kusz. Először nagymamáéktól hallottam a fogak ilyetén elnevezését, ám mivel már más is közelített így a gyerekhez, azt kell gondoljam, ez valamiféle táj jellegű elnevezés a kis fogacskákra. Nos, jelentem kusz-kusz az VAN. Ma reggel átsímogattam az alsó ínyét és ott "kusszolt" egy pici kusz.

Éppen csak gombostűnyi, de annál kis élesebb dolog, amiből ennyit volt hajlandó megmutatni:

Nem piskóta mi? :-D

Mindenesetre résen leszek és várom a növekedését.

Ezt a kis alig látható sárga csőrű egyedet a korlátunkon meg azért fotóztam, mert őrülten kitartó és miután kinéztem az ablakon egyenesen felém tartott. Azt hittem beleáll a homlokomba, de vett egy jobbost és leszállt a korláton.

Erősen nézett rám és mondta a magáét, gondolom valami cucc kellett volna neki, mert nem kispályáznak ezek már a lakótelepen. Hát én lefotóztam. Ennyi tellett. :-D Végülis az is lehet, hogy az akarta, nem? Végtére is ki tud madárul?

A következő képpel lehellek csókot rátok és Bikicsunáj forevör!