Gyerekorvosnál

Ma sikerült egy alvásidőben, 2 gyerekkel, gyalog oda-vissza kb. 3 km a dokinénihez. Elég húzós, de túlestünk rajta. Általában az "Atyaúristen" szokott sűrűn elhangzani mikor végigvonul a rákötözött, fellógatott, hurcolt, tologatott karaván. Ez van...........

Azóta sajnos az egyik alszik csak. Kincső továbbra is itt agresszívkodik nekem egy fém bödönnel (ja nem, most mesekönyv)

Megtisztítottam a Fészbuk üzifalam. Cirka 8 hónapot kellett eltávolítanom egyesével. Így az Újév táján kifejezetten érdekes volt végignézni mivel töltöttem az elmúlt szűk 1 évet. A mérleg kaja, kutya, egyéb állatfajta mentés, önsajnálat és temérdek ökörség. Leszűrtem a konzekvenciát, hogy bizony bárki szemében egy elképesztően nagy gyökér lehetek, de tudjátok mit? Ez vagyok én! Tömören és velősen, finomítatlanul. (Kincső ne rugdoss!!!! )

Sőt egy elképesztő morbid sztorim is van. Jack a Yorki kerestetik az FB-n és egy ideje Jackkel van tele a fejem. Talán azért, mert hasonlít az enyémre........
Jött egy üzi, hogy még mindig nincs meg sajna. Amire én válaszoltam, hogy ne aggódj meglesz, én már róla álmodom. Hogy megvettem a karácsonyi vásárban a cigányoktól és hazahoztam a kutyámhoz és hívtalak, hogy gyere érte.
Utána derült ki, hogy az a hölgy írt, akinek a keresztanyja tűnt el és érdeklődtem megtalálták e..... Most nagyon ciki van.......................nem tudom hogyan teszünk ilyet jóvá.
Azért remélem mind2 meglesz hamarosan és épségben.....

Fogacska

Mégsem várok inkább a nagyonvicces történésre, írom, ami jön. Azt hiszem Kincső masszívan fogzásnak indult. :-( Ez NAGYON nyűgös viselkedést jelent, jobbára semmi alvással, vagy csak nagyon rövidekkel. Éjjel 2x kellett magam mellé vennem és ilyenkor megragad és nagyon kell puszilgatni a száját, akkor megnyugszik. (Azért remélem leszokik majd erről :-P )

Eszik azért rendesen és nagy örömömre a mostoha zellerkrém levesemből is megevett 1 adagot. 2 egymást követő napon is. Ez jóó :-) Szegény folyton visít és sehogy nem jó neki. Lázat épp nem mértem még, de remélem a tegnap levett vérére nem lesz túl nagy hatással. Még nem érzek a szájában semmit, de azért várom már egy kicsit, hogy koccanjon az a kanál :-)

Most pihi van. Nekem is. Megvettem amit tudtam délelőtt, kitakarítottam az akváriumot nagyjából és kimostam 2 adag ruhát. Elmosogattam, kivittem a kukát, még a főzés vár rám és akkor elmondhatom, hogy nagyon szorgalmas voltam. Paprikáscsirke lesz, ami majdcsak magát főzi meg, szóval ennyit mára.

Jó hétvégét!

Kincső üvölt, visít, vijjog, rikácsol, hörög, nyög, ahogy tetszik neki. A miértjére még nem jöttem rá, de már szanaszét karmoltam magam tőle. Valószínűleg kezdi idegesíteni a tehetetlensége, mert sokkal jobban érdeklődik minden után, mint amennyire mozogni képes. Ennek az az eredménye, hogy se háton, se hason, se ülve, se állva, hanem lehetőség szerint minden.

Alapjában véve elég zűrös itthon a hangulat mióta magamnak mertem véletlenül kiönteni az összes sültkrumplit - épp elgondolkoztam valami marhaságon - de Isten lássa lelkem nem szándékoztam elenni senki elől a gyorskaját. :-O

Sajnos a teknősök szeme sem nagyon akar javulni a szemcsepp ellenére sem, bár mindig figyelem őket, drukkolok nekik nagyon! Lassan Karácsony. Kár, hogy ennek semmiféle szele nem legyintett még meg. Sehol nem állok még a kaja tervvel sem.

Ma vérvétel és jövőhéten, ha szerencsém van, megérkezik Kincső eredménye is, na meg, hogy mikor kell újra mennünk a doktorbácsihoz. Egyébként úgy tűnik szereti a zeller levest. Szóval azért valami jó is történt :) A továbbiakban jó lenne valami mókásat is írni, szóval addig nem is írok, míg nem történik valami elképesztően vicces dolog velem :-)

Kincső PKU diétája

Ma zellerkrém levest csináltam és ahogy meghánytam- vetettem magamban, úgy találtam, hogy ezt majd Kincső is eheti. Egyáltalán nem rossz. Zeller ízű :-)
Persze, mint minden ételnek, amit Kincső majd ehet elképesztően rossz az itthoni fogadtatása és csak remélni tudom, hogy a pofavágásokat letudjuk, mire Kincső is közénk ülhet.

Elég nagy nyomásnak érzem, hogy külön szigetet alkotunk. Ami azt illeti kétlem, hogy a dietetikusokon kívül bárki képes lenne ellátni a gyerekem, ha velem történne valami. Szépen vezetem a füzetet. Minden benne van napra pontosan, hogy bárki számára világos legyen. Ám a családom egyik része úgy áll hozzá, hogy AHAAA, a másik meg, hogy NINCS ENNEK SEMMI BAJA, MAJD KINÖVI. ( Mindezt abból, hogy nem áll keresztbe a szeme és nem rángatózik hülyén, ha hozzászólnak. Hiába is mondom, hogy, aki dohányzik azt sem kezelik egyből tüdőrákosként, úgy az én lányom sem szellemileg visszamaradott.)
Aztán ott van a HA ANYA NEM LÁTJA MAJD ESZÜNK EGY KIS FINOM HUSIKÁT. ( Ettől kőkeményen bőgőrohamot tudnék kapni, mert itt látom tisztán, hogy gyakorlatilag nem bízom senkiben) Na, és ne is beszéljünk a homokba-dugom-a-fejem hozzáállásról.

Egyelőre rajtam kívül még a tápszerét sem tudja neki senki megcsinálni és arra a kérdésemre, hogy mennyit adtál neki az a válasz, hogy "pár kanálhegynyit....és amúgy sem leszek képes számolgatni."

Kaptunk fehérjeszegény kenyeret. Biztos túlmisztifikáltam a jelentőségét, de mikor a kezébe adtam, úgy voltam vele, hogy hu bakker lányom ez már a jövőd. Oké, majd megfulladt, de az más téma. Vártam volna némi bíztatást, némi kooperációt, de nagybüdös.....

MEGY EGYEDÜL!!! DE soha nem akarom, hogy a lányom lássa vagy hallja azt, hogy amit ő eszik a rossz vagy undorító. mert nem az................................

Smilestrips

Megrendeltem ezt a Smilestrips nevű fogfehérítő matrica csodát. Nem mintha nagy bajom lenne, de ki ne szeretne Hálivudi TomKrúz mosolyt? Olyan vakítót, hogy már messziről is ijesztően tudjak vicsorogni, ha Zalánka az akváriumban nyúlkál.

Nos, megérkezett a Smilestrips. És mindenképp szeretnék szentelni ennek egy bejegyzést, annál is inkább, mert én sehol nem találtam róla irományt, ami igazán meggyőzne és nem hatna valami rossz reklámszagúnak. Adtam egy esélyt.

Napi 2x fél órára kell feltenni a 2 smilestrips matricát alulra-felülre. Nos, én csak 1x teszem, mert nem nagyon vagyok érte oda. Nehéz kivenni a kis tasakból, feltenni se túl nagy öröm, de száraz fogakra könnyebben ragad. Fél órát kell vele ülni, de 10 perc után már erősen gondolkodik az ember azon, hogy kiköpi az egészet. Eleve most nyeljem vagy köpjem a hidrogénperoxidot, miközben úgy nyáladzok, mint egy berni pásztor kutya?

Hát én nem bírom ki vele a fél órát..... Eddig semmi kézzel fogható, bár a 4. smilestrips matrica fogyott már el a 12-ből. Ha használ, akkor végülis ár-értékben nem rossz, ha pedig nem, tanulópénznek akkor is jó és főleg, hogy tudok írni róla véleményt másoknak. Miután használni továbbra is egy bőnyálas élmény lesz, így majd csak az utolsónál térek vissza a témára, hacsak nem leszek TomKrúz hamarabb :D Ja, előfordulhat, hogy tök foltos lesz az ember fogsora, de ez 1-2 órán belül eltűnik. Hát, smilestripsre fel! :-P

Pesten

Na, nemrég érkeztünk haza egy röpke pesti útról és végre szusszanhatunk egyett. Egyelőre csönd van, kimostam, teknősök beoltva és a tej is itthon.
Nem semmi kör volt, tiszta feszültség. A vonatút rendben ment, bár dugig volt a kocsi és voltak rossz arcok, amit méginkább tetézett, hogy egyetlen témájuk a darabolós gyilkos és a csalás, meg tolvajlás volt némi hasbaszúrás kitérővel. Igyekeztem kerülni a szemkontaktust és mikor megkérdeztek, hogy várni fogja e az apja a kislányt az állomáson, hát arra gondoltam, hogy szerintem tök fölösleges volt 3 napra pakolnom.
A laptopom elő sem vettem inkább, szóval az útra letöltött filmem későbbre maradt.

Mindez egy IC-n. Amin manapság már bárki utazhat. A büféskocsi említésre sem méltó, a "kettőszázhetvenes forintba kezicsókolom" kerülő kávétól már akkor hányingert kap az ember, ha lekerül a fehér termosz jobb napokat is látott vastagon retkes fedele és akkor a "hány cukorral adhatom kezicsókolom" kérdésre már jobb, ha nem is válaszolunk, mert biztosak lehetünk benne, hogy egy műanyagdarabra odakövült kockacukrot fog nekünk nagy műgonddal lepattintani és belepottyantani a kávéba egy többnyire retkes körmű figura. Ha a szomszéd issza akkor rosszabb, mert akkor te még rá sem álltál a kávéra nyilván és jobban látod ezeket az apró überundi dolgokat.

Nah, mindegy. Egyben szálltunk le a vonatról és ez jóóó volt. Másnap 9.15-től cirka 12-ig vártuk a doktorbácsit, hogy mikor hív be minket oda, ahol fogalmam sem volt, hogy vár minket. Hál'Istennek, a Gyermekklinikán marha jó lehet a számítógépes rendszer, a BigBrother még a főépületből is tudja, hogy egy utcányira kívánsz majd lejelentkezni. A váróban egy játszóház féle van, ami iszonyú ötletes, persze csak így utólag, mert ugye 2 óra az 2 óra nyűgös gyerekkel, álmosan, éhesen, mégha hatalmas bajszos mosolyokat is kapsz odabentről utána.
Megvolt a vérvétel, megvolt a gyónás a dietetikán, hogy én bizony azt a rohadt pamot nemnemésnem csak icipicit. És a fejtágításom is a vélhetően dögunalmas, ezerszer hallott sztenderd kérdéseim után :) A pszicho néni maradt a helyén, mert Kincső elaludt és elnapoltuk a kulcsevést.

Aztán dédimama mustra. Ő elmesélte, hogy nagyon éhes volt ő nálunk és nekiállt valaminek, ami rohadt büdös volt ( PAM 1) ,majd leöblítette valami iszonyúval (almaecet). Ezen persze nem lehet nem röhögni, de fergeteges humora van 82 évesen is. Aki önmagán nevetni tud az örökké él!

Nah, vissza Debrecenbe. Jobb volt az út. Kincsi nem aludt.....mint ahogy most is felébredt, szóval mennem kell adni neki vm cuccost, ha hagyott még a dédike :D

Agyhalál :)

Szerettem volna egy könyvet, amiben vannak értelmes gondolatok. Vagy egyáltalán, hogy visszapakoljak néhány szót a fejembe, amik már kezdenek végképp eltűnni, miután kellőképpen leredukálódott a szókincsem olyanokra, hogy "nem szabad", "ne csináld", "mássz le a húgodról", "ne nyúlj bele az akváriumba" stb stb hosszan, hooooosszan sorolhatnánk a NE-vel kezdődő mondatokat.
Ez nem sikerült. Valahogy nem is tudom mit vegyek, ami segít abban, hogy ne álljon be nálam az agyhalál hamarosan. :-o

Zalán szókincse viszont gyarapszik. Szivacsként issza magába a nem artikulálatlan üvöltés közben elhangzott káromkodásokat. Tuti, hogy nem tőlem tanulja, mert én nem használom azokat, amiket ő mond. És fogalmam nincs mit csináljak vele, mert elképesztően viccesnek találja a kiborulásomat miután elszaval egy-egy hosszabbat. Figyelmen kívül nem hagyhatom, mert kőkeményen leizzadok, mikor nekiáll az orvosi váró kellős közepén ragozni a dolgokat...

Ma reggel azt is megtudhattam, hogy a Délhúsos csemege karajt - ami nem mellesleg tenyérnyi nagyságú - komótos műgonddal bizonyos mélységig bele lehet dugni az orrjáratba. Első sorból nézhettem és érdekes, hogy talán a reggeli magnézium tablettának köszönhetően, de még érdekesnek is találtam. Röhögni persze szigorúan tilos és ha belegondolok a felvágott árakba, valóban marhára nem vicces.

Ismét megvetette velem a dínókeltetőt. Most kettőt vettem, hogy legalább lássam már azt a dögöt rendesen, ahogy 48 óra alatt a vízben megszívja magát és kitöri a tojását. A sajátja nem 48 órát, de még 48 percet sem bírt ki. Jelezte, hogy nézzem már meg, mert kisegítette a tojásból, hadd úszkáljon, mert ez" nagyon vicces". Nem baj. Majd megnézem szerdán az én dugi dínómat a szekrényben, aztán ha nem is működik, hát velem többet nem vetet az tuti!

A déli 11 órási gyümölcsleves szétborogatása után most alszanak mindketten. Igaz ennek az az ára, hogy 1-től már fent lesz. ( van fél órám) Szerencsére mosva, vasalva, mosogatva, csak a holnapi ebéd lóg a levegőben.

Kincsi vére már Pest fele tart, remélem odaér a nagy karácsonyi posta dömping ellenére is.

.....

Miért esik szét a blogom, ha a nagy gépen nézem???!!! Ezen olyan kis pofás. El lehet ám szórakozni a modulokkal. Cirka órák óta egyet keresek mikor vasalnom kéne. Grrrrrrrrrrrrrr.
Ma vérvétel és szerdán indulunk Pestre. Utálom a vérvételt - idióta hangon kell énekelnem míg átitatom a karikákat.
Zazi hazajött, most nem tanult új káromkodást, de jobban memorizálta a régit. Jó volt, hogy nem volt itt egy kicsit. Bocsi kisfiam! :)
Kincsi is fent ahogy hallom. Etetés!!

Az ajándékok megvannak a gyerekeknek. És ami fő, mindegyiket le lehet halkítani szükség esetén :))

Szabad szombat

Elképesztő, hogy mennyire belelendültem. Körülbelül úgy, mint anno, mikor elkezdtem a blogot. Jól elszórakoztatom magam és ez már megérte :)

Kicsit zűrös volt az éjszaka ismét. Mertugye ki ne szeretne arra kelni hajnali 4.40-kor, hogy " Apa kakilni kell".? Nos, én nem. Erre napszaktól függően különbözőek a reakciók. Ilyen tájban azt mondaná az ember, hogy "Fiam ott az a pelenka, mi a fenének veszem? Menjél vissza aludni!" Viszont ez nem éppen a legmegfelelőbb reakció így a szobatisztaság felé vezető úton, ami marha rögös és nem mozdulunk a startvonalról. Én célszerűnek láttam halottnak tettetni magam - gondoltam nem horkolok, azzal már túlreagálnám a dolgot. Így apára maradt a WC-re kísérés, ami már eleve hamvába holt dolog volt. Vaklárma!

Mondanom sem kell Kincső felébredt és ütemesen rugdosni kezdte a kiságy faléceit, érintve a csörgőt és hasonló gyerekjátékokat. Etessünk. Majd megszívatott kb 20 ml- vel...........

Nem jó így. Szerencsére Zalán ma mamihoz ment, hogy mi megvehessük neki a karácsonyi ajándékokat, amiből nem tervezek sokat. Megkérdeztem tőle mit szeretne a fa alá, erre kijelentette, hogy egy karácsonyfát, szóval nem fogjuk feszegetni az anyagi keretet.

Remélem ma nyugis nap lesz. Én egy könyvesboltos Frei kávézósra venném ma a figurát.


Nos, ahogy a mellékelt ábra is mutatja sikerült Frei kávézni, de sajnos se Bogyó és Babóca, se nekem könyv, se semmi sok kézzel foghatót nem hoztunk haza :( Csak annyival gyarapodtunk, hogy az Argentin marachujas forró csoki még mindig jó, de a horgászok kávéja, nos, az olyan, mint ahogy hangzik.......


Kincső ajándékai megvannak, de Zazi még mindig függőben. Borzasztó ez a karácsonyi hacacáré, az emberek egész évben magasról tesznek a másikra, így fogalmuk sincs ilyenkor mivel lephetnék meg egymást. Pedig valószínűleg már 100-szor hallhatták, láthatták mi az aminek örülne a másik, ha egyáltalán érdekelne bárkit is, hogy jobban figyeljen egy kicsit.


Na, de sebaj. A többiek nem érdekelnek. Elég, ha mi találunk olyat Zalánnak, amit szeret, nem tör el 2 perc alatt és egy hónap múlva is érdekesnek talál. Kihívás lesz.


Ma este a maminál alszik :) Bő 26 hónapja ez a 2. alkalom :)) Nem kapkodjuk el.
Kincsi alszik. Az almás-szilvalé nem jött be neki, a hamis gulyáslevesből viszont elfogadott egy-két pici kanállal. Mit nekem PKU, a gyerek úgysem eszik semmit. Ám nem valószínű, hogy örökké így lesz, úgyhogy nem is törődöm a dologgal inkább.

Hát mára ennyit. Mennem kell rendezni a konyhát, mert iszonyú a kupi :)

Mézeskalács Zalánnal

Oké. Már ott elakadtam, hogy melyik receptet kéne megcsinálni, mert gyanús lett, hogy nem azért vannak a sütőstúdiók, mert egy az egyben át lehet helyettesíteni minden hozzávalót....

Mocskos kemény voltam és mégis nekiálltam, gondolván, hogy majd menet közben....nem vagyok rutinos sütő és ebbe még képzeljünk bele egy 2 évest, aki már az elején érezte, hogy ha csak nem rajta múlik ebből nem lesz jó móka.


Meggyúrtam. Nem, hogy nem volt darabos, de ragadt, mint a rosszbaj, a szaggatás alatt minden
formát felvett. Engem az idegbaj kerülgetett, míg Zazi a fél kiló liszt után még ugyanannyi nyerstésztát bevágott, ami kiesett a száján, azokat nagy örömmel kis galacsinokban hajigálta el a füleim mellett.


Elvileg marha vicces lehetett volna. A kis vékony pofás és lehetőség szerint barna mézeskalácsokból kb 4-re olyan vizihullaszínű és kábé ugyanolyan felpuffadt alakzatok lettek, amik a Mézeskalács fűszerkeverék erőltetett ízét is magukon viselték. Még jóóóó, hogy nem volt díszítő cukortoll vagy mi a fene a Tescoban!


Apától kaptam egy jó, öblös fintort - már ami az ízvilágot illette ( a próbálkozás le van sz..va..) Zalánnak viszont hál'Istennek ízlik és sorra tűnnek el a tányérból a kis undormányok :)

A végeredményről nem készült fotó, de szerintem soha többet nem állok neki ilyen kontár fordításnak. A PKU-s kaja, maradjon csak PKU-s cuccból.



Én azt mondanám, hogy 3 éven aluliaknak és gyenge idegzetűeknek NEM ajánlott, mert a nyugalom megzavarására alkalmas mozzanatokat tartalmaz!

PKU-s a gyerekem

Azon gondolkoztam mi lenne, ha írnék egy bejegyzést arról, hogy milyen volt megtudni, hogy PKU-s a gyermekem és mi hogyan kezeljük ezt az igen friss kérdést ebben a családban. Tudniillik 6 hónapja téma még csak. :)
Annál is inkább, mert mikor mi megtudtuk égre-földre bújtam a netet, hogy információt találjak. Általában magamnak írok, de szerintem sokan megtalálnak, akik a PKU-t keresik, hát ez most nekik szól, a többi meg úgyis csak úgy van :)

2011.05.28.-án megszületett Kincső lányom. Emlékszem 10 napos volt, épp szoptattam, (amit végre megtanult és nekem is begyógyultak a sebeim. Örömmel vártam, hogy levehessem azt a rossz műanyagot és szopizhasson immár rendesen) mikor szólt a telefon. Mondtam Tibinek, hogy adja már oda és láttam, hogy a gyerekorvos az. Neki felvettem :)

Azt mondta, hogy személyesen szokta ezt mondani, de nem tud jönni és sürgős. A védőnőtől jött az üzenet, hogy rossz lett a kislány eredménye és Szegedre kell menni tápszerbeállításra és nem mondták pontosan, hogy fenilketonúria, de gyanús. Emlékszem, hogy teljesen lezsibbadtam. Annyit értettem, hogy köze van a kórházi vérvételhez, fülembe csengett, hogy "KETON", de csak ennyi és az, hogy mi lehet annyira súlyos, hogy több napot kell eltöltenünk 240 km-re Debrecentől, ahol szintén színvonalas az ellátás.

Ahogy letettem a kislányt hatalmas vehemenciával vetettem neki magam az internetnek. Jó szokásomhoz híven nem elégszem meg 1-2 cikkel egy adott témával kapcsolatban. Ezer oldal, ezer fórum, magyar és külföldi és cirka 24 óra keresgélés után a témában, már készen vártam másnap a védőnőt és pontosan tudtam, hogy semmi kérdésem nincs. Tudtam, hogy ez volt az a 4 véres karika, amit úgy utáltam a kórházban, tudtam mit szűrnek vele és hogy fenilketonúriával állunk szemben. Egyetlen dolog volt a fejemben, mégpedig az utazás megszervezése és az, hogy a diagnózis téves is lehet és amíg nem tudom, addig nincs probléma. Úgy mondtuk, hogy "nem veszem föl a bowling cipőt." Mert ugye ha felveszem, akkor már csak bowlingozhatom......

Nos, nem vettem fel a bowling cipőt. Szegeden egy hetet töltöttünk el, mert meg kellett nézni az akkori értéket, ami már az 1000-et közelítette. A kezelőorvosunk Dr. Papp Ferenc volt, a személye is megnyugtató, és mindenki arra volt kíváncsi milyen szörnyűségeket olvastam. Semmit. A gyerekemnek diétáznia kell, különben a számára toxikus fenilalanin felhalmozódik a szervezetében, ami agykárosodást okoz. Semmi gáz. Annyi szutykot eszünk. Ki tudja nekem már mi halmozódott föl......

Kezdetben 4 óránként vettek vért éjjel nappal (ujjból). Kiderült, hogy csak a megvonás csökkenti az értéket. Nem érdekelt már a dolog, egyet akartam, kikerülni és hazavinni a gyerekem annyi kórház után. Majd abban reménykedtem, hogy kinövi, mert előfordul.....na de 2x nyerni a lottón! Először megtalálni az ország másik végében azt az embert, aki pontosan olyan génhibával rendelkezik mint én. Megkapni a rég várt kislányt egy vetélés és egy kisfiú után és beletrafálni a PKU-ba, majd még ki is növi? :)

Nem zavar. Az ismeretlentől való irtózás jobban zavart. A bűntudat és sírás pedig értelmetlennek látszott. Az is kiderült, hogy ez a gyerek tulajdonképpen semmit nem ehet csak gyümölcsöt és zöldséget. Ez ijesztő volt, mert egyből arra gondoltunk, hogy te jó ég ez képtelenség. Már a gondolatától is falásroham tör az emberre. Ez még mindig valamilyen téren fontos kérdés, hiszen a hozzátáplálást még nem kezdtem el.

Hetente kellett küldeni a vért Szegedre és mindig nézték hogyan áll a szint. A semmi anyatejről szépen lassan növelhettünk és megnyugtató volt, hogy kaphat. Munkált bennem a kisördög, hogy meglátom előbb utóbb több anyatejet kap, mint tápszert és végül csak anyatej lesz és meglátják, hogy semmi baj nincs itt. ( Az a bizonyos bowling cipő :D ) Nem így lett. A tejet fejni kellett, elapadt. (Érdekes, hogy ez jobban megviselt)

Azóta Pestre kértük magunkat. Jó kis buroknak érzem :) Sok szülőt ismertem már meg a fészbukon (többnyire) A PKU tényét megszoktam, bár utálom ezt az elnevezést. Valahogy olyan rideg és ismeretlen. A kislányom imádom, a napjainkat semmiben nem befolyásolja ez a kérdés. Nem beszédtéma. Nem probléma. Rengeteg infot szereztem, arról, hogy mire kell figyelnem. Ez természetesen mind-mind apróság. ( DE LÉNYEGES)
Hogy idáig jutottunk és, hogy nyugodt vagyok és főleg lelkes, abban nagyban segített Kiss Erika dietetikus a pesti Gyermekklinikán, akiből szerintem biztos van legalább 3, mert mindenkinek segít és közben 1000 félét süt-főz, hogy legyen mit enniük ezeknek a kis diétázóknak.
Azt hiszem Kincső révén jobbakat fogunk enni, mint valaha. :) és már a bowlingcipő sem szorít :P
Köszönjük mindenkinek! :)
És munkára fel, mert sütünk-főzünk csajok :DDD

Mikulás

Visszaállítottam a régi bloggert. Az újjal gyakorlatilag lehetetlen dolgozni - nekem legalábbis. Az idegbaj kerülgetett a képfeltöltésnél, aztán hogy a fenébe is kezdj el írni, szóval vissza az egész, maradok a jól bevált, totál minimál indítópultnál. Rég nem érdekel a statisztika és annál zavarosabb vagyok, minél inkább látom, hogy ezt más is olvassa :)

Szóval Zalánkám heti 1 alkalommal mamival bölcsibe megy. Ami kéne, hogy legyen a csoki-ropi-kóla időszak nekem, de én erre általában akkor tartok igényt, mikor ügyintézős teendőim vannak. Szóval rendszerint ilyenkor fáradtabb vagyok, mint a 2 gyerekes napokon és többnyire 8 előtt takarodót fújok magamnak....

Szóval ebbe a bölcsikébe jött ám a Mikulás bácsi. Kisfiam nagyon bátran átvette az ajándékát. Nem készültek semmivel, mert állítólag nem szabad. Stresszelheti a kicsiket a közszereplés. ( Az esetleges sikerélmény jótékony hatása le van ejtve....) Sajnos a legtöbb képen nagymami van, így ez a Mikulás bácsi-ölébe ülős került kiválasztásra, ahol némi undorral simogatta meg Zazikám a nagyszakállas részeket.
Azért tök kreatívak és egész szép a bölcsike, ahol én sajna még sosem voltam, mert irtó messze van. Szóval apa viszi mamához, mama meg a bölcsibe 1-2 órára, hadd vegyüljön az aprónéppel a gyerek.

Itthon is jött a Mikulás másnapra. Kezdő szülőkként összegagyiztunk valamit az "úristen, de most hova tegyem"-től a " te, tiszta retek a csizmája, már biztos alszik?"-ig. Azért reggel bejött, hogy "Mikulás tett ajándékot a csizmámba!" és ez jóóó volt :)

Apropó megvettem a mézeskalácshoz kellő dolgokat. Nagy arculatváltás elé nézünk. Most, hogy vannak gyerekek többet kell foglalkozni az ünnepi kiegészítőkkel és édességekkel is. Kincső miatt amúgy is kötelező lesz számunkra az egészséges életmód. (már nem az édesség részre utalok)


Apa is váltja az arculatot. Már leszokott a kenyérről és átállt velünk az abonettire. Szálkásítunk erősen és a zsírszalonna is húsosodik már :D








Én is tegnap találtam egy szülés előtti képet a klinikáról, ahol nem pont R.Rékásak az idomok. Sokkal inkább Mari néni a portája előtt, mikor megadóan elfogadja, hogy már megint elment a Family Frost- os autó.


Na, de hagyjuk is, mennem kell etetni :-) Utána szétnézek mézeskalács recept téren. Szerintem megpróbálom a PKU-s mézeskalácsot (klikk), aztán, ha más az állaga a normállal, akkor megbütykölöm.
Arról majd később :D

Kincső és a mandarin(lé)

Ez az első olyan normális, emberi kaja íz, ami után nem kell közvetlenül a két lábát fogva rázni a gyereket, hogy írmagja se maradjon benne, mert tuti megfullad. Egész jó, ami azt az ötletet adja, hogy kezdjük inkább gyümölcslevekkel ennél a jánynál, ne pedig ajtóstul a házba! Istenem, kell ám udvarolni rendesen ....

Jah, Mikulás képek hamarosan! :)

Végre csönd!

Frissítettem az indítópultom. Ami nem mellesleg olyannyira komplikált az előzőhöz képest, hogy jelentős időt töltöttem el rajta, mire megtaláltam az "Új bejegyzés" részt. Olálláááá - egy ceruza..... No comment.

Ma sem mentünk sehova.... önbizalomhiányban szenvedek a folytonos útközbeni hisztiktől, pedig sajna már semmi nincs itthon és a mézeskalács terveimhez is hiányzik pár karácsonyi forma.

Jó, találtam 3-at, de azok vastagon be voltak vonva barna gyurmával.... már bánom :-S


(Áhh ez az új szerkesztő még menet közben is beszól)



Zalánkámat így bevontam némi PlayDough-ba és festésbe, hogy ne tűnjön fel neki, hogy ma sem jut friss levegőhöz : ))

Elég ügyes, egyemmeg, és veszem a bátorságot ahhoz, hogy kijelentsem, megkockáztatom vele holnap a mézeskalács sütést. :-o

Kincsi ma egyelőre egész jó kislány volt, a fenil-alanin szintjét szigorú asztalterítő evéssel tartjuk kordában :) A mai eredményét tekintve beválik a módszer!

Elég rossz, hogy nincs fényképezőm, sokkal jobb képeket csinál, mint a telefon. Persze tök mind1, mert ez a két kölök tuti akkor csinál valami fotózni valót, mikor esélyem nincs lekapni a pillanatot.

Nah, Zalán felébredt, így kezdődik a délutáni műszak..... :) 

Remélem nem lesz sok hiszti a szaloncukor, a mikuláscsoki, a Minimax, a teknős,-kutya,-tesó molesztálás stb stb miatt, mert elég volt egyszer eljárni azt a délelőtti figyelemelterelő robot táncot nekik...... :-P

Iccaka

Nah, tegnap a fészbuk nem mondott le, sajnos csak 4 óra 15 percen át bírtam ki nélküle. Rusnya egy drog ez az otthonragadt anyukáknak....
Ettől függetlenül úgy döntöttem, hogy megpróbálom az arany középutat..............

Szóval: Éjjel 1-kor felkelsz etetni, majd visszafekszel. Később arra ébredsz, hogy egy szürkepizsamás, méteres, csíkszemű törpe nyalja melletted a sólámpát. 1.20 perc: Visszakíséred a szobájába ( közben ezt- azt elharapsz az orrod alatt). Odafekszel mellé, elalszol, majd felkelsz mikor úgy sejted most átmehetsz a saját szobádba, de NEM! törökülésben ül az ágyon és mereven néz. Valamit suttog arról, hogyha levágja, akkor kap e szaloncukrot. Húzás vissza aludni 1.58 perc. 2.13: átjön és a füldbe súgja "Anya alszik velem". Többre nem emlékszem.................................