Ma zellerkrém levest csináltam és ahogy meghánytam- vetettem magamban, úgy találtam, hogy ezt majd Kincső is eheti. Egyáltalán nem rossz. Zeller ízű :-)
Persze, mint minden ételnek, amit Kincső majd ehet elképesztően rossz az itthoni fogadtatása és csak remélni tudom, hogy a pofavágásokat letudjuk, mire Kincső is közénk ülhet.
Elég nagy nyomásnak érzem, hogy külön szigetet alkotunk. Ami azt illeti kétlem, hogy a dietetikusokon kívül bárki képes lenne ellátni a gyerekem, ha velem történne valami. Szépen vezetem a füzetet. Minden benne van napra pontosan, hogy bárki számára világos legyen. Ám a családom egyik része úgy áll hozzá, hogy AHAAA, a másik meg, hogy NINCS ENNEK SEMMI BAJA, MAJD KINÖVI. ( Mindezt abból, hogy nem áll keresztbe a szeme és nem rángatózik hülyén, ha hozzászólnak. Hiába is mondom, hogy, aki dohányzik azt sem kezelik egyből tüdőrákosként, úgy az én lányom sem szellemileg visszamaradott.)
Aztán ott van a HA ANYA NEM LÁTJA MAJD ESZÜNK EGY KIS FINOM HUSIKÁT. ( Ettől kőkeményen bőgőrohamot tudnék kapni, mert itt látom tisztán, hogy gyakorlatilag nem bízom senkiben) Na, és ne is beszéljünk a homokba-dugom-a-fejem hozzáállásról.
Egyelőre rajtam kívül még a tápszerét sem tudja neki senki megcsinálni és arra a kérdésemre, hogy mennyit adtál neki az a válasz, hogy "pár kanálhegynyit....és amúgy sem leszek képes számolgatni."
Kaptunk fehérjeszegény kenyeret. Biztos túlmisztifikáltam a jelentőségét, de mikor a kezébe adtam, úgy voltam vele, hogy hu bakker lányom ez már a jövőd. Oké, majd megfulladt, de az más téma. Vártam volna némi bíztatást, némi kooperációt, de nagybüdös.....
MEGY EGYEDÜL!!! DE soha nem akarom, hogy a lányom lássa vagy hallja azt, hogy amit ő eszik a rossz vagy undorító. mert nem az................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése