2010. augusztus 16., hétfő

Az utolsó nyári hétvégék

Egyre kevesebb az idő írni és egyáltalán átgondolni, hogy mit írok. Zé kezd átállni a napi 1x2-3 óra alvásra. Nem azon nyomban, de a rendszeresség felfedezhető. Az ébren töltött órák számát stabil 5-re átlagolnám.
A blog is kezdi számomra csak egy képszortírozó, online fotóalbum látszatát kelteni, de az is fene hasznos (van/volt/lesz).











Vekeri vekengések családilag, mert nem akartunk strandra menni. Viszont ott tisztán megfogalmazódott bennünk, hogy azonnal takarodjunk valami olyan víz mellé, ami nem csak mézesmadzag, hanem belé is lehet menni.
























Kisebb bánatunkra az úszójegy nem 3, hanem 5 órától vehető igénybe a Kerekestelepi strandon. Ám ez nem szegte kedvünket mitsem, azonnal beizzítottuk az úszópelust és Zalika is felélénkült. Ment ám barátkozni, mert ez az új érdeklődési köre, az egyik.




Ettünk hambit, mert AZT ott enni kell, mert a legjobb széles e városban :-) Aztán mikor végre úgy nézett ki, hogy Zaza mindíg mákos/gyászkeretes/retkes kis körme végre tiszta lett, hát nem elkezdett homokozni?!
Apa mondta, csobbanjunk, de mondtam, hogy nem csobbanunk és úgy is lett a jó, mert ahogy hazaértünk leszakadtak a fekete fellegek és összebarmolták a biciklimet és a padot az erkélyen.
Nagyjából ennyi a szitu és most megyek, mert a brassói, ha kormosra ég bizony hülyén néz ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése