Bő egy hét elteltével mondhatom, hogy kezdünk belejönni az élet adta örömökbe és birkózunk a kihívásokkal. Eleinte Zalánkám nagyon nem tudta mi van, Gínó meg mindenre ugatott, de már oké nagyjából. A redőnytől és a szárogatótól még azért berág.
A szomszédok rendben, bár valamelyik egy hajnali 4 tájban a D.I.S.C.O-t hallgatta nagy volumenen, ami alapjában véve egy jó zene, de........ azonban biztos nem ő kezdett el hajnali 6-kor húst klopfolni. A füvet reggel 7-kor kezdik el ütemesen nyírni eszközzel és itt a prérin bizony abból marha sok van, így örülünk neki.
Pofásodik a lakás, persze csodát nem tehetünk uccsenem.
Zalán után egyfeszt rohangálok, mert hol neogranormont, hol bőrradírt, mágnest, hungarocelt, izét, babakocsikeréksarat stb eszeget. Minden erővel hátráltat, sikerül neki!
A múlt héten doktornéninél jártunk, hogy ugyanmár kukkantson meg, mert voltam már jobban is és talált egy 8 hetes kistesót, fene mód fickándozott, meg szívdobogás volt, meg minden. Jövőhéten megyünk ismét megnézni, hogy rendben van e, mert nyúzom erősen szegényt. Elég nehéz tudomásul venni, hogy most akkor lesz mégegy? vagy hogy van ez? Na, de majd meglássuk, feldolgozzuk, miegymás :-)
Most elfelejtettem mit akartam leírni még azon kívül, hogy valami bolond tyúk néhány napja leköpött, de új vagyok itt a jó ég tudja mi a szokás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése