Azért íme néhány kép a pocakon belüli időszakról,(az első 6 hó képei az oldal jobb oldalán futnak mindíg a kismoziban) ami olyan részekre volt bontható, mint:1. - Miért ilyen kicsi még a hasam?
2. - Biztosan látszik már, hogy nem dagadt vagyok, hanem babát várok?
3. - Nincs egy rohadt rongyom, ami jó rám!
Doki néni, doki néni hátán, vizsgálat vizsgálat hátán és a büszkeség, hogy egyre előrébb vagyok, egyre inkább kismama vagyok és az akkor még "Szagi" névre hallgató kisfiú (12 hetesen már tudtuk) egyre erősebben kalapál bentről - és útálja a hétvégi bevásárlásokat.
Doki néni, doki néni hátán, vizsgálat vizsgálat hátán és a büszkeség, hogy egyre előrébb vagyok, egyre inkább kismama vagyok és az akkor még "Szagi" névre hallgató kisfiú (12 hetesen már tudtuk) egyre erősebben kalapál bentről - és útálja a hétvégi bevásárlásokat.
Érdekes, hogy már nem emlékszem, sőt hogy már nem is fontos az az időszak annyira, hogy le akarjam írni minden részletét, a szülés kínjait vagy az első 6 hónap elrohanó álmatlan éjszakáit. A lényeg az, ami most van vagy holnap lesz.
És az, hogyha Zalinak adok egy játék tojást, Gínónak pedíg egy préselt bőr csontot, akkor hogy a fenébe cserélik ki a kettőt, míg félrenézek 2 másodpercig?!
:-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése