Végtelenül-végtelenül szomorú vagyok, mert úgy néz ki, hogy Vincsikének nem sikerült felülkerekedni a betegségén. Ma reggel volt a szokásos A vitamin injekcióján immár egyedül, mert Béluska él és virul, meggyógyult és jóformán már csak a tenyeremből eszik.Mikor hazajöttem, láttam, hogy az egyik szeme résnyire nyitva és csak reméltem, hogy szépen megtisztul és enni fog, mert már hetek óta nem evett és nagyon szüksége lenne rá. Tibi megtömte és szólt, hogy igyekezzem 30 fokos vízben tartani. A vízcserénél láttam, hogy valami nem stimmel. Hal volt a szájában és nem mozdul. Lóg. Most betettem egy dobozba, de félek, hogy nagy a baj. Erőt kell vennem magamon, hogy megnézzem, mert félek, hogy itt volt a vége. Nemsokára lett volna kerek 7 éves. Hiszen a névnapomra kaptam január 13.-án. Icipici volt, mindig bátor és akkora, mint egy 10 Ft-os.
Pedig nagyon jó és nyugodt volt ez a mai nap eddig. Hihetetlen könnyű a fejem és mázsás súlyt érzek magamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése